| “Minden nap csoda, ha belegondolunk, mennyi minden történhet velünk törékeny kis életünkben.” |
Tudod néha van olyan hogy elmerengsz. Nem kell hozzá sok energia vagy bármi más. Mindig a helyzet akarja,. Hogy így történjen. Kell is ilyen, kell az, hogy elmerengjünk , kell az, hogy tisztán lássunk. A napok eltelnek, mi öregszünk. Nem vesszük észre, mert az idő múlása mégis lassú, de amikor előkerülnek az ember múltjából bizonyos tényezők, amelyek segítenek az embernek eszébe juttatni az elmúltat, rájön, hogy valójában az időnk nem véges, és az élet sem végtelen.
Velem is ez történt a minap, amikor próbáltam rendet rakni mind az életemben, mind a szobámban, szerettem volna tisztábban látni. Hogy sikerült-e, abban már nem vagyok biztos, de nem lettem tőle kevesebb sem.
Mindig cselekszünk valami olyat, amit később megbánunk. Ha van lelkiismeretünk, akkor sokáig rágódunk az adott dolgon, ám egy idő után mindenki elfelejti. Van aki nem felejt, de mindenki felejt belőle, csak van akiben sokáig él ennek a sziutációnak az emléke, az élménye. Mindenkinél más. De a lényeg az, hogy egy idő után már nem fáj, már nem bánt, már nem ad reményt, már nem leszel tőle olyan boldog, mint voltál. Talán unalmassá válik? Jó lenne, de nem ez a helyes válasz. Nem tűnik el, nem felejtjük el, nem lesz unalmas, csupán elmúlik. Egy ember élete, egy áltagos napja. Tele van váratlan fordulatokkal, örömmel, bánattal, szeretettel. Ha nem is mindig vesszük észre, de ott van, ott él, jelen van mindenki életében, hétköznapjaiban, csupán már annyira hozzászoktunk, hogy már fel sem tűnik.
Az utóbbi időben sokat „tanulmányoztam” másokat. Mások viselkedését, gondolatait, hogy élnek meg egy adott helyzetet…
Amint kerestem valamit, megtaláltam a ládát, amely méltón viseli nevét: „kincses láda”. Még egy barátnőm adta az ötletet, amikor… mindennek már lassan 1,5 éve. Igen, az idő hamar telik, és minden múlandó. Másfél évvel ezelőtt még együtt volt a családom, csak álmodoztam a szerelemről, csak vártam. Vártam hogy eljöjjön az én időm. Az én időm, amikor már nem leszek se túl fiatal, se túl öreg a dolgokhoz.. és lám, eljött. Eljött az én időm, amikor megtehetem végre azt amit akarok, de valójában semmit se érek el vele, ha nincs senki, akivel megtehetném. Most itt nincs konkrét példa, ez igaz mindenre…
” itt az én időm, hogy tudjam, milyen a sorsom. Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban. Aki megmutattam hogy az élet jó lesz ezen az úton vagy csak a rossz lapra tettem a tétet és el kell vele majd buknom… „
Bejegyzések (RSS)