|
“Minden nap csoda, ha belegondolunk, mennyi minden történhet velünk törékeny kis életünkben.” |
Tudod néha van olyan hogy elmerengsz. Mindig a helyzet akarja,. Hogy így történjen. Kell is ilyen, kell az, hogy gondoljunk a múlton, kell, hogy tisztán lássunk. A napok eltelnek, mi öregszünk. Nem vesszük észre, mert az idő múlása mégis lassú, de amikor előkerülnek az ember múltjából bizonyos tényezők, amelyek segítenek eszünkbe juttatni az elmúltat, rájövünk, az időnk nem véges, és az élet sem végtelen.
Mindig cselekszünk valami olyat, amit később megbánunk. Ha van lelkiismeretünk, akkor sokáig rágódunk az adott dolgon, ám egy idő után mindenki elfelejti. Van aki nem felejt, de mindenki elveszít belőle bizonyos részleteket, csak van akiben sokáig él az emlék, az élmény. Mindenkinél más. De egy idő után már nem fáj, már nem bánt, már nem ad reményt, már nem leszel tőle olyan boldog, mint voltál. Talán unalmassá válik? Nem tűnik el, nem felejtjük el, nem lesz unalmas, csupán elmúlik. Egy ember élete, egy áltagos napja. Tele van váratlan fordulatokkal, örömmel, bánattal, szeretettel. Ha nem is mindig vesszük észre, de ott van, ott él, jelen van mindenki életében, hétköznapjaiban, csupán már annyira hozzászoktunk, hogy már fel sem tűnik.
Igen, az idő hamar telik, és minden múlandó. Másfél évvel ezelőtt még együtt volt a családom, csak álmodoztam a szerelemről, csak vártam. Vártam hogy eljöjjön az én időm. Az én időm, amikor már nem leszek se túl fiatal, se túl öreg a dolgokhoz.. és lám, eljött. Eljött az én időm, amikor megtehetem végre azt amit akarok, de valójában semmit se érek el vele, ha nincs senki, akivel megtehetném. Most itt nincs konkrét példa, ez igaz mindenre…
” itt az én időm, hogy tudjam, milyen a sorsom. Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban. Aki megmutattam hogy az élet jó lesz ezen az úton vagy csak a rossz lapra tettem a tétet és el kell vele majd buknom… „
Bejegyzések (RSS)