van egy személy, aki csak feltűnik előtted és része lesz az életdnek. nem ismered, nem beszélsz vele, nincs róla különösebb véleményed. nem tudsz róla semmit sem. csak látásból ismered. de ott van mindennap, ahol te is dolgozol. ám egyszer eljön az a perc, amikor a helyzet úgy kívánja, hogy beszélj vele. ez a beszélgetés azonban nem várt érzéseket hoz elő benned. hamarosan bánod, hogy nem egy körben mozogsz vele, mert érdekel téged ez a személy, mert megérintett. a viselkedése olyan hatással volt rád, hogy elhiszed, képes lennél változni is miatta, akár jobban megismerni önmagad. ha többet lennél vele… de nem beszéltek. telik az idő. néha ráköszönsz, amikor látod a folyosón elsuhanni, mint egy árnyat. de akárhányszor megpillantod őt, szemedben mindíg látni fogod azt a fél órát, amelyet akkor átéltél… lassan ár te is tudod, hogy képes vagy változni nélküle is, mert ő csak azért kellett, hogy útnak indítson téged. ha pedig valóban jelentett neked valamit az a rövid időtartam, később lehetsz te is egy olyan személy, aki egyszer egy napon váratlanul belép más életébe és változásokat idéz elő benne…
Válaszok erre: “”Hozzászólás |
Bejegyzések (RSS)
január 30th, 2008, 21:13
Szia!
Hm… én még az elözö írásodhoz szólnék hozzá… annyira ne értek vele egyet… olvasd el a véleményemet,tényleg nem bántásnak szántam,de… én valahogy másképp gondolkozom.
üdv:nymphadora
(http://nymphadora.blogozz.com)
január 30th, 2008, 23:02
Szia! Szerintem az öngyilkosság egyáltalán nem megoldás és egy fiatal szerintem még akkor sem élte át a világ fájdalmait annyira, hogy lemondjon az életéről. Én megértem, ha nem kellemes az életed, és nem tudod feldolgozni a traumákat, de akkor is erősnek kell lenni , és abban a szóban, hogy kitartás, szerintem semmi olyan nincs, amit utálni kéne. Ha mindent ilyen könnyen feladsz és nem látod értelmét az életednek, akkor feltenném a kérdést, hogy akkor vajon mit keresel e világon? Mert senki se azért születik ide, mert itt csakis szenvedés vár rá.
Az élet nem egyszerű, de akkor sem szabad sohasem feladni. És milyen hozzáállás az ilyen, amilyent te mutatsz? Ha tényleg így érzed, akkor nem is érdemes egyszer se vidámnak lenni?
Érezted már magad olyan jól, hogy majd kicsattantál a bőrődből? Voltál egyáltalán már szerelmes? Érezted magad valaha is jól? Ha nem , akkor pedig érdemes várnod, mert egyszer mindenki átéli az élet vidám oldalait, és megtapasztalja, milyen a boldogság.
Kicsit aggódok érted, de szívemből remélem, rendeződik az életed. Figyelj, soha ne add fel, és ezt nem azért mondom, mert ez a megszokott ilyen helyzetekben, hanem mert megéri élni az élet szép pillanataiért, amelyeket neked tartogat az élet.
Kívánom a legjobbakat. Fatime
január 31st, 2008, 20:38
Köszönöm szépen a biztató szavakat. Igen,én is átéltem már sok boldog pillanatot… csak nagyon távolinak tűnnek.De néha felsejlenek és reményt adnak.És remélem valamikor majd az én életembe is beköszönt a boldogság. Addig is bármennyit is fogok szenvedni ÉLNI fogok. Nymphadora
február 7th, 2008, 15:23
szia. ez jó. tetszik. ilyen ember mindenkinek az életében van:) még mindig imádom amiket írsz. szörnyen ügyes vagy. te leszel a legjobb újságíró a világon:) amúúgy… találkoztál valakivel… ezt el kell mesélned:) na ennyi lenne: puszi: Lívi.:)