Néha eszembe jut, milyen lenne Budapesten élni. Hogy mit is csinálnék ott egész nap, hogyan használnám ki a város nekem adta lehetőségeit. Ilyenkor mindig csupa jót látok magam előtt, és sosem gondolok bele abba, hogy milyen lenne az, ha ott élnék, de nem érezném magam boldogabbnak, mint most. Pedig tény, hogy nagyon szeretnék elköltözni. Az a tudat, hogy egy faluban kell élnem, minden nap rám nyomja a negatív bélyegét. Nem szeretek itt, nem szeretem ezt a helyet. Nem érzem itt jól magam. Itt nincsenek barátaim, igazán semmi sincs, ami idekötne. Csak az, hogy itt kell élnem, mert itt a házunk. Most mondanám, hogy még ide vagyok bejelentve, de az mondjuk nem igaz, mert papíron még mindig Zircen lakom, de lélekben is ott érzem magam otthon. Még ott is képes voltam és most is képes vagyok feltalálni magam és élni a lehetőségekkel, pedig ez egy kisváros. Minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön kitörnöm innen. Nekem itt olyan szinten kellemetlen. Távol mindentől, messze a lehetőségektől, messze a barátoktól, messze magától az élettől. Az én életem jelenleg ideláncol, ehhez a reménytelen senki-földjéhez, ahol sehogy sem tudom boldognak érezni magam. Akárhogyan is szeretném, nem megy. Mindig eszembe jutnak azok az ismerőseim, akiknek nem kell egy faluban tengetniük életüket, ami így lassan tényleg unalmassá válik. Lehetőségek, barátok nélkül…Említettem, hogy felmerül bennem az a kérdés is, hogy mi lenne abban az esetben, ha mégsem érezném magam ott jobban, mint most. Ez érdekes kérdés. Elgondolkodtató. És van is benne reláció, mert ha tényleg valaha is sikerül innen elkerülnöm, nem muszáj éppen Budapestre, lehet az bármely más város, de a lényeg ugyanaz. Ha elköltözök, felelősségteljes felnőttként megyek el innen. El kell tartanom magam, valamiből meg kell élnem, fizetnem kell a költségeimet, főznöm kell… és mindezt magamnak kell megoldanom, nem lesz senki más, aki végrehajtja a feladataimat és fogja a kezemet és támogat. És így egyből más színt kap az álmom, mert hatalmas különbség van diákként ott élni a családdal és barátokkal, illetve lényegesen eltér az önállósitott életforma ugyanott, ám már felnőttként. Akárhogy is próbálom meglátni itt, ezen hely szépségeit, valahogy mindig, amikor már beletörődnék, hogy igen, szépek a fák és szeretem a friss levegőt, felötlik bennem az, hogy mért éppen itt kell élnem, és mért nem egy jó kis városban, ahol lehetőségem lenne belekóstolni az igazi életbe. Mert számomra, amíg itt élek, nem lesz igazi az élet.
Válaszok erre: “Falu kontra város…”Hozzászólás |
Bejegyzések (RSS)
február 16th, 2008, 17:23
Szia, Fatima!
A boldogság bennünk van, vagy belőlünk hiányzik, mindegy, hol vagyunk. elhiszed? Ha akarsz, találsz szeretni valót a legkisebb porfészekben is. Koncentrálj arra, hogy tényleg felvegyenek valahova, ha így akrsz kitörni. Vagyis tanulj. Szerintem. Fogsz mg oda visszavágyni, bizony ám! És ne felejtsd el, milyen szuper, hogy nektek, mai fiataloknak már itt az internet, látod, én is megtaláltalak. Én, ha porfészekben voltam, akkor tényleg ott voltam, és ki se látszottam belőle. Még mobil se volt. Sőt, telefon se. Na, szóval tanulj, egyszer hálás leszel érte magadnak!
március 22nd, 2008, 21:13
Hello!
Hát sajnos el kell, hogy keserítselek, mert én is Zircen laktam xhuszon évig, és addig nem voltam önmagam, amíg fel nem költöztem végleg. a végén már nagyon szenvedtem és nehezen bírtam. és ahogy felköltöztem minden megváltozott. sűrűbb programok, meg ahogy lüktet és dübörög a város… nem kell hozzá feltétlen szórakozóhely, hogy jó estém legyen, elég egy barát, egy sör vagy bor. egy kis séta és sokkal felszabadítóbb érzés, mint húsz év egy szar kis helyen… jó budapest, mert azt csinálsz, amit akarsz, igaz leszarják a létezésedet, de legalább nem foglalkoznak veled olyanok, akiket nem akarsz… még pár év és nekivághatsz egy budapesti fősulinak egy kolesszal vagy albival, a többi meg majd jön úgy is… addig meg legyél türelmes, max néha hétvégenként menj fel császkálni! De azt bizton állíthatom, hogy ott jobb lenne neked… üdv
március 22nd, 2008, 22:22
Sziasztok! Köszönöm a véleményeteket, sokat segtett. Sokat gondoolkodom ezeken. Nagyon örülök, hogy tanácsokat adtok. igazán magam sem tudom, mit is akarok, csupán szeretnék innen kijutni és menedéket lelni. zircen éltem, 8 évig. azóta nem tudtam tőle elszakadni. folyamatosan visszajárok. utálom azt a helyet, ahol élek,. és mindenki mondja, hogy ne gy álljak hozzá az élethez, de nekem sehogy sem megy. nehéz ám,. egy unalmas faluban élni, ahol sosem történik semmi sem és az embernek barátai sincsenek igazán. szeretem pestet ls ezt a szeretetemet soha senki sem fogja és nem is tudná megérteni, mert ez egy olyan érzés , amley belőlem fakad és én irányitom. remélem, és csak bizom abban hogy egy napon majd valahová máshová vet a sors, mert én nem tudok nem arra gondolni, hogy itt élek és hogy nem történik vleem semmisem ha otthon vagyok. hogy nem tudok elmenni senkivel sem sétálni délután, hogy egyszer sincs olyan, hogy ne kelljen reggel korábban felkelni, busz…
rajtam senki sem tud segiteni, rajtam senki sem tud változtatni, pest pedig megmarad örök álomnak, az egyetemmel és a nagyvárosi forgataggal együtt…