Fatimétől…

 Felébredtem, s lám életben vagyok
Nem választott el sok a haláltól
Ott a kés az asztalon, mely életlen
Már csak az álmaim tartanak életben
Mi értelme ha csak szenvedés vár rám?
Ha nem nyílhat panaszra a szám?
Hogy lábalhatok ki mindezekből?
Segíts, hátha a világ összedől.
Valaki vigasztaljon meg
Mondd, hogy még nem érhet véget
Én csak a színpadon hallhatok meg
Milyen lesz a végítélet?
Mit mondanak a többiek?
Tudod, akkor már nem érdekel.
Senki sem tudja hol a határ
És azt sem mi az öngyilkosság
Sosem éreztem úgy mint most
Valahogy minden kép összemosódott
Csak érne már véget ez az egész
És lenne minden olyan mint rég
Édes áldozat ez mások számára
Úgy érzem most életben maradtam..
Hol a remény, hol találom?
A fényben tán kiutat találok
S ott egy létrán felkapaszkodom
Minden jobb legyen, csak azt kívánom …

Ez a bejegyzés 2008. február 20. szerda napon 17:12 órakor készült, és a(z) Blogroll témához tartozik. Nyomon követheted az erre a bejegyzésre adott válaszokat RSS 2.0 forráson keresztül. Hagyhatsz hozzászólást, vagy tehetsz visszakövetést oldaladról.