by d.f. Fatime^^

Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, valójában mennyire pocsék életem van. Mindenkinek azt mesélem, hogy mennyire nem találom a helyemet ebben a világban és mennyire reménytelen bármiféle pozitívumot találni az én reményvesztett életemben. Amikor látom, hogy mások milyen jó helyen laknak és milyen jó iskolába járnak, egyszerűen kiborulok. Ilyenkor teljesen el tudok keseredni és képes vagyok levinni magam egy olyan mély depresszív állapotba, ahonnan már kedvem sincs visszajönni, mert már reményt , kiutat sem találok.  Most nézd meg, mennyire ver engem Isten Ajkán, a Bródyban. Már olyan szinten utálok bejárni, hogy minden nap az ébredés mellé szívesen hullajtanék pár könnycseppet. Mert utálom. Mert nehéz, és be kell buszozni, és sok órám van és későn érek haza és még ott van az is , hogy nem mellesleg vagyok szar tanuló. Itt sohasem ér semmiféle pozitívum. Akármennyire is töröm magam, sehogy sem sikerül javítani, meg most nem azért, de hogyan javítasz ki 3 elcseszett évet? Nem szeretem és kész, utálom!!! Bezzeg mások.. én itt sosem értem el semmiféle sikerélményt a három év alatt. Mások pedig tanulás nélkül is.. De már nem érdekel. Ha megbukok az sem érdekel már, mert itt semminek nincsen már értelme. Ezen már csak egy költözés segíthet. Komolyan, már beleőrülök abba, amikor a Rita meséli, hogy pénteken ő 12:15-kor végez, és a Szabinak is minden nap 5 meg 6 órája van, aztán 11-es. Én meg.. 9be itt szenvedek 0-al, meg 7 órákkal. És még nem is érhetek haza akkor, amikor akarok, mert ott van a bejárósság, meg a buszozás és nem tudom, miért, de olyan szívesen másvalaki bőrébe bújnék, mert nekem itt annyira rossz.. pénteken is , bazz fél 3kor végzek , fél 4re érek haza.. és utána rohanok zircre, mert az egész életem ebből a hülye rohangálásból áll. Egyrészt hogy ne legyek otthon, másrészt meg , hogy ne legyek magányos. Tudom, ez az önsajnálat szánalmas, de bennem ezek a dolgok érződnek leginkább az elmúlt pár hónap során. Olyan jó lenne, ha mondjuk én is Zircen lakhatnék, (mert ugye ott van az a sok barátom is), és mondjuk valamelyik suliba járnék a kettő közül. Reggel 7kor kéne kelnem, elsétálnék és hamar végeznék, lenne 5 meg 6 órám és happység lenne az életem. Délután lógnék a  haverokkal.. tök jó lenne…De ehelyett itt rohadok meg ezen a szar helyen, ezen az átkozott kislőd nevű falun, amit már már olyannyira gyűlölök, hogy felgyújtanék és elmenekülnék onnan.. legszívesebben. Itt nincsenek barátaim, nincs semmi lehetőségem.. meg semmi sincs. És amióta ismerem a Sz-t, azóta valahogy folyamatosan bennem van ez a fajta fájdalom. Senki sem érti meg a helyzetemet és csak azt látják hogy ott sajnáltatom magam… de engem nem érdekel, most nekem ezek tényleg fájnak és tényleg utálok szinte mindent. Ma is..Olyan jó volt Zircen lenni meg találkozni a Nikiékkel. Ott vannak barátaim, de olyan ritkán találkozok velük. Pedig ők örülnének nekem, mert szeretnek. Sőt! Ott még lenne egy normális sulim is és nem is kéne kimozdulnom onnan. Jajj…Úgy bánom, hogy el kellett onnan költöznöm, de annyira. Ez itt annyira nem értem van.. minden, ez a kislőd , meg ez az ajka,, meg ez a bródy, meg ez a sok utálatos ember, meg ez az egész minden ami körülvesz engem. Amikor Zircre megyek akkor általába nem vagyok szomorú. Na jó, újabban, ugye.. ez a világfájdalom..De most mit tegyek? Nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyire szar nekem, mert egyszerűen szar nekem és kész. Ezt nem megérteni kell , meg nem lehülyézni engem, csupán elfogadni a tényt, hogy az én életem kurva szar.Pedig én nem vágyom másra, csak egy jó sulira, meg egy kis városra, ahol rengeteg barát vár rám.. mert az, ami itt megy, azt nekem borzalmas minden nap megélni… Én csak egy költözésben látom a kiutat.. ami nem fog bekövetkezni..De én tudom, hogy ott én sokkal boldogabb lennék máshol, mint itt. Mert én itt utálok lenni és ki sem mozdulok a szobámból. És megöl az  unalom és az a hatalmas szintű magány, ami körbevesz nap mint nap. Mert itt nincs senkim, csak a 3 tagú családom. És ez elszomorító…Magányos vagyok,. Nagyon magányos. És hiába szeret engem sokmindenki Zircen, ha ezt a szeretetet nem kaphatom meg . itt nem. Zircen  igen de nem lehetek ott. Mert itt kell élnem …. Magam alatt vagyok és magányosnak érzem magam . Mert nekem itt elegem van az egész életemből…  

Ez a bejegyzés 2008. április 3. csütörtök napon 17:35 órakor készült, és a(z) Blogroll témához tartozik. Nyomon követheted az erre a bejegyzésre adott válaszokat RSS 2.0 forráson keresztül. Hagyhatsz hozzászólást, vagy tehetsz visszakövetést oldaladról.